Szomory Dezső, bár a muzsikusi helyett az írói pályát választotta, örökre elkötelezettje lett a zenének; és nem csupán azért, mert két évig a Zeneakadémia növendéke volt: "A Zeneakadémiába beiratkozván, vad szőke sörényem sok zongora, sőt orgona fölött lobogott, mert énekhangomon kívül, mely a legszebb szopránok egyike volt, harmóniát és fúgát kultiváltam. Írói csillagfutásom e zenékből fakadt, s ezért olyan fényes és melodikus. De la musique avant tou, ez lett a jelszavam…" "Szavai pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci." Írta Kosztolányi Szomory Dezsőről, és nem ő az egyetlen, aki műveit zenének hallja. A Szomory-irodalom bővelkedik a szövegeit értelmező zenei szakszavakban, és művei – A párizsi regény, Levelek egy barátnőmhöz -- egyes részletei is a zene felől várnak magyarázatot. E kötet, mely a Színházi Élet folyóirat Zene és Ének hangjainál sorozatban megjelent írásait foglalja egybe, egyrészt az ez ideig ismeretlen muzsikus Szomory bemutatkozása, másrészt azok közé a Szomory-munkák közé tartozik, amelyek életének lezáruló szakaszában utoljára mutatták fel vállaltan zenei ihletésű, zenei töltésű, zenei hangvételű, zenei lüktetésű, utánozhatatlan irodalmi stílusát. A Zene és Ének hangjainál Szomory minden külső és belső zenéjének, beszédes csöndjeinek és zengő magányainak bölcs összefoglalása.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása