A tanulmány az 1956-os forradalomhoz köthető zeneműveket kultúratudományi megközelítésben elemzi. Az alapkérdés valamennyi esetben az, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a zenemű és a forradalom között. A kutatás az életrajzokat, a kották bejegyzéseit, a zenei dramaturgiát, a közönség és a cenzúra értelmezéseit tekinteti kiindulópontnak. A könyvben szereplő zeneszerzők önmagukat nem kímélve vetették papírra 56 hangzatait. Ki siratott, ki ünnepelt, ki emlékeztetett misében, kantátában, versenyműben. Jó részük megfizette az árát merészségének, míg a szerencsés kevesek megérdemelt tapsot arattak. Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján feltehetően több zenemű születik. Még nem látható, hogy az eddigi hagyományokat folytatják, vagy megjelenik egy Egmont-újraírás, esetleg egy elemi erejű zenedarab.
Windhager Károly Ákos (1975) PhD 2000-ben végzett történelem, illetve 2001-ben összehasonlító irodalomtudományi szakon az ELTE BTK-n. Doktori fokozatát Mihalovich Ödön zeneszerző pályaképe című dolgozatával szerezte. Kutatási területe az irodalom, a zene és a kulturális közélet összefüggései, valamint a tömegkultúra változásának vizsgálata, illetve a kulturális közönségkapcsolatok kutatása. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása