"az én uram örökké sietett valahová örökké valahol másutt volt örökké azt képzelte hogy ott másutt egyszerre csak történik valami egyszerre csak megjelenik neki egy mondat és alászáll rá és akkor ő megmenekül és ettől az egyetlen mondattól ő lesz az ász ő lesz a fedett pályás bajnok"
A Vita nuova a Házimurik folytatása. Annak az önéletrajzi trilógiának a második kötete, amelyben Hrabal a feleségét teszi meg narrátornak, Eliąka mesél. Házasságuk, új életük kezdeti éveit élik. Ebben az 1955-től 1962-ig tartó időszakban az író még nem publikál, az író csak felkészül: hulladékpapír-bálázóként, majd színházi kulisszatologatóként - és mindvégig következetes kocsmalátogatóként, művészbarátai körében gyűjti az élményeket és szerzi a tapasztalatot. Következetesen mindig valahol másutt...
Hrabal most is a legszemélyesebb dolgairól beszél. Arról, hogy miként válik éppen ezekben a nehéz években íróvá; hogy hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival - az áhított célért, hogy "ász", "fedett pályás sampion és világbajnok" lehessen az irodalomban.
Tragikomikum, szenvedély és némi önirónia az örökké mozgásban lévő hrabali forgószínpadon. Író szoknyaszerepben.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása