Verőfény az esőben

Az Értől az Óceánig, e szavakkal jelöli ki útját földrajzi értelemben és kulturális hovatartozás tekintetében egyaránt a költő, Ady Endre 1907-es versének címével, ami találóan leírja a jelen kötet szerzőjének, Miska Jánosnak az életútját is. Ő, bár nem szabad választása révén, hanem a levert 1956-os forradalmat követő megtorlások elől menekülni kényszerülve hagyta el hazáját, az Ady szülőföldjétől nem messze fekvő nyírségi pátriájából, a Szamos és a Tisza közelségéből útnak indulva, majd az Atlanti-óceánt átszelve egészen Kanadáig jutott. Itt több nagyvárosban is megfordult tanulmányai és munkája során, mielőtt nyugdíjba vonulásakor a Csendes-óceán partjainál fekvő Victoria városában telepedett le, hogy aztán a visszafelé utat is megtegye, és 2014-ben végleg hazaköltözzön Magyarországra. Mindezen utazások közben azonban Miska János a nagy elődhöz hasonlóan végig újságírással is foglalkozott, és most e könyvet lapozgatva ennek a tevékenységnek a gyümölcsét élvezhetjük. A cikkek azonban nemcsak térben ívelnek át nagy távolságokat, de időben is. Az újságírást tanuló egyetemista-gyakornok 1950-es évekbeli szárnypróbálgatásai szolgáltatják a kezdőpontot, majd olvashatjuk a már Kanadában egyetemre járó, később ott dolgozó és alkotó Miska János gondolatait, hogy aztán a kötet végén a magyarországi hazatelepülést követően is aktív publicista soraival fejeződjön be a válogatás egy 2018-as írással, remélhetőleg csak átmeneti időre. Amellett, hogy időben és térben egyaránt kiterjedt korszakot ölel fel a kötet, amit tovább erősít az a tény, hogy az itt összegyűjtött írások eredeti megjelenési helyüket tekintve is a legváltozatosabb helyszínekhez köthetők, amint az a könyv végén található felsorolásból látszik, tematikai sokszínűsége teszi a könyv anyagát még teljesebbé. Miska Jánost nem lehet egy szóval jellemezni, amikor számba vesszük, hogy mi mindennel foglalkozott: író, könyvtáros, bibliográfus, irodalomszervező, szerkesztő, magyarságkutató, műfordító, újságíró. Ezek közül a tevékenységek közül többet a mai napig űz, és ezt a sokoldalúságot kiválóan érzékelteti az a változatosság, ami zsurnalisztikai írásait jellemzi. Találunk itt könyvismertetéseket szép számmal, hiszen ezekben találkozik az írást művelő és a szépirodalmat kedvelő Miska János. Izgalmas részletekkel is megismerkedhetünk a kanadai magyarság életével kapcsolatban, amikor a szerző kiemelkedő magyar tudósokkal és kutatókkal folytatott találkozásait írja le, vagy éppen nagynevű honfitársai földi útjának végéről emlékezik meg. De Miska János mindvégig nyomon követi az egyszerű, dolgos emberek sorsát is, kiemelve életük fordulópontjait: házassági évfordulójukat, vagy társas összejöveteleik eseményeit. A közösség fennmaradásának gondolata és az összetartozás érzése központi szerepet játszik az egész kötetben. Ezért különösen fontosak a konferenciák, a kiállítások, az irodalmi estek, mert ezek mind alkalmat teremtenek arra, hogy a diaszpóra magyarjai megismerjék nemcsak egymást, de közös kultúrájukat és hagyományaikat, ugyanakkor tevékenyen részt vegyenek ezek megőrzésében és dokumentálásában az otthon maradottak és Kanada más kultúrájú népcsoportjainak tájékoztatására. Így születnek a magyarságtudományi bibliográfiák, enciklopédiák, az irodalmi antológiák. A közös megemlékezések is sokszor túlmutatnak azon, hogy az egyes ember életének állomásait felidézzék, mert bár ezek is fontosak, a nemzeti történelem fordulópontjainak megünneplése a közösség fennmaradásának szempontjából még nagyobb megtartó erővel bír. A kötet végén személyes hangú megnyilatkozások is helyet kaptak, melyekben Miska János arról vall, miért is elképzelhetetlen számára az élet írás nélkül, mit jelentenek a kitüntetések, és miért fontos a karitatív tevékenység, mások felkarolása és az utókor nevelése.