Városanyák

A most napvilágot látott kötet jelentősége elsősorban abban áll, hogy a korábbiakban nem jelent meg olyan tudományos-ismeretterjesztő munka, amely a női nem pécsi képviselőit állította vizsgálódásainak középpontjába. A szerző célkitűzése éppen ezért az volt, hogy emléket állítson azoknak a sok esetben méltánytalanul elfeledett hölgyeknek, akiknek élete számos szállal kötődik a mecsekaljai település történetéhez, s ezáltal beemelje őket a város történeti emlékezetébe. A szerző a nők történetének rendkívül fontos, ám sajnálatos módon a hazai társadalomtudósok által kevéssé feltárt korszakát vette górcső alá. Fejezetei az 1860-as évektől a második világháború lezárásáig ívelnek, felvillantva a gyengébb nem jogi, gazdasági és társadalmi emancipációjának legfontosabb állomásait, illetve az új nő megszületéséhez vezető utat. A női nem öntudatra ébredésének helyi sajátosságait az országos, sőt sok esetben a nemzetközi kontextusba ágyazva tárgyalja. Az érdeklődők a nőoktatás innovációi mellett képet kaphatnak a nők munkába állásának tendenciáiról, amelyekhez szorosan kapcsolódva bemutatásra kerül a dualizmus korának Pécsett is virágzó egyesületi élete. A korabeli sajtótermékek hasábjairól idézett cikkeket, visszaemlékezéseket olvasva kiderül, hogy a baranyai hölgyek szinte mindenben budapesti, illetve nyugat-európai nőtársaikat követték: a legutolsó divat szerint kívántak öltözködni, s természetesen frizuráikat is a kiválasztott ruhakölteményekhez igazították. Hódoltak továbbá a korszakban dívó kikapcsolódási formáknak: teniszeztek, korcsolyáztak, sőt ami a kortársak egy részéből meghökkenést és ellenszenvet váltott ki biciklire pattantak, vagy éppen gyalogosan járták be a Mecsek lankáit. Árvai Tünde munkájának külön értéke, hogy 14 olyan nő életrajzát közli, akik a város szociális, kulturális vagy művészeti életében maradandót alkottak, így még akkor is, ha nem feltétlenül Pécsett születtek vagy itt élték egész életüket megérdemlik, hogy pécsiként tekintsünk rájuk. Tanárnők, apácák, művésznők, hitközségi asszonyok voltak ők, akik munkájukra nem kötelezettségek halmazaként, hanem sokkal inkább hivatásként, küldetésként tekintettek. Életrajzaikban Pécs 1920. századi fejlődési sajátosságai mellett a magyar történelem sorsfordító időszakainak küzdelmei is megelevenednek. A munka végén olvasható forrásszemelvények amelyek betekintést engednek a századvég és a két világháború közötti korszak mindennapi életébe, szokásaiba és viselkedési normáiba mellett a kötetet számos festmény, fotó, újságkivágás, sőt a korszakban népszerűvé váló reklámfotó színesíti, amelyeknek köszönhetően a mű a történész szakma érdeklődése mellett a tágabb olvasóközönség figyelmére is méltán tarthat számot.