Nagyapám sokszor elvitt magával sétájára a Királyhágó téren át az Orbánhegyi úton felfelé. Több házról is vázlatot készített a zsebéből előhúzott noteszében, hogy otthon aztán megrajzolja a ház képét. Útközben engem, hatévest angolra tanított. Egy ima néhány sorára ma is emlékezem. Élete alkonyán, 1948-ban, betegen önéletrajzot írt saját gépelésével, majd maga ragasztotta albummá a sűrűn teleírt oldalakat.
Évtizedek múltán már beletörődtem, hogy ezt a kincset elsodorták a történések. De aztán Böszörményi úti lakásunk pincéjében végül is rátaláltam, s döntöttem: átgépelem nagyapám életrajzát eredeti leiratában, hűségesen megőrizve szövegét, sajátos, korabeli fogalmazását.
A személyes ihletésű önéletrajzi mű egyfajta lenyomata a 19. század végétől a második világháború végéig terjedő kornak. Egy hányatott sorsú, vándor életű ember életútja mentén érint korabeli társadalmi, nemzetiségi ellentmondásokat, történelmi eseményeket. Mindezt igaz hazaszeretettel, mély vallásos hittel. (Dr. Albert Béla)
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása