Saját sorsán tapasztalta meg Holló József: az ember akkor használ legjobban a világnak, ha rendbe jön önmagával. Vers- és témavilága: szülőföldszeretet, a szülők emléke, az évszakok élményvilága, szembesülés a jelenkorral, a világgal, költőelődökhöz írt portré-versek. Külön vonulatot képeznek a spirituálist tematikusan is szóra bíró versek, de még az egri barangoló versek is. Trianon átkai ellenében versnyi sóhaj hangzik Erdélyért. Szerelmes versei motivikusan is jelentősek, amint az ars poetica-jellegű és érvényű, önszembesítő vallomások is... A legszebb, az egyetlen értelmes életszemlélet, a hálaadó szeretet határozza meg életmódját, formálja egyéniségét, alakítja költészetét: emberi és költői beszédmódját. A Soli Deo Gloria jegyében leszámolt a vanitatum vanitas áltatásaival. Felismeri a létezés, az ünnepek és köznapok nagyszerűségét. Hálát ad a létezésért, szeretteiért, barátaiért, örömeiért. (Cs. Varga István)
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása