Alapvető társadalmi és gazdaságfilozófiai kérdésként vetődik fel ma és éles viták középpontjában áll a kérdés, hogy miként és milyen eszközökkel védhetők a gazdasági, szociális és kulturális jogok - vagy röviden "szociális jogok" - a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia viszonyai között. Úgy tűnik, ez egyben e rendszerek továbbfejlődésének egyik kulcskérdésévé vált. Indokolhatja-e az egyén civilizációs igényeinek állami garanciája (vagy az arra való igény) a piaci szabadság korlátozását, amelynek mozgékonysága éppenséggel az igényelt javak megtermelésének a feltétele? Elsorvad-e a társadalmilag biztosított szociális szolgáltatások keretei között az egyén képessége arra, hogy gondoskodjék önmagáról? Mennyire mély a politikai egyenlőség és a szociális egyenlőtlenség ellentéte; valóban felborítja-e az egyik a másikat, méghozzá társadalmi méretekben? Elképzelhető-e valamiféle állandó arány a szabadpiaci és a szociális elemek között a társadalomban? Lehetséges-e félig-meddig rejtve, mintegy "a fű alatt" szociális célokat is követni, miközben betartjuk a monetáris közgazdasági "washingtoni konszenzust"? Hogyan alakul mindez a globalizáció körülményei között? A tanulmánykötet a különböző, idevágó nemzetközi szerződésekben és az azok értelmezését végző testületek állásfoglalásaiban megjelöli azokat a normatív iránymutatásokat, amelyek feltétlenül mérlegelendők a válaszok megadásakor. Ez annál is fontosabb, minthogy a nemzetközi szabályozást e területen a szükségesnél jóval kisebb figyelem kíséri.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása