Ukulele jam

Ez volt az a nyár, 1992 nyara, amelyet annyira vártunk Adival. Végre be akartuk fejezni az általános iskolát, be akartuk tölteni a tizenötöt, és szórakozni akartunk. Azt terveztem, hogy megtanulok vezetni, hogy Nenóval mint utassal és oktatóval a kocsiban felvághassak Nina előtt. Hiszen végre haza kellett térnie. Apa pedig élvezhette volna a megszolgált nyugdíjat. Erre most, amikor végre beköszöntött a nyár, itt álltunk mindannyian apa, Neno, én, Adi az apjával meg a bátyjával húsz másik férfi társaságában, hátratett kézzel, arccal egy falhoz állítva, és arra vártunk, hogy lelőjenek. 1992 nyara, Bosznia. Emir 14 éves, és alig várja, hogy testvére hazatérjen az egyetemről, megtanítsa vezetni, és ő belevethesse magát a kamaszok lázas szerelmi és társadalmi életébe. Mindene a zene, előtte az élet. De végül minden másként alakul. Családjával együtt menekülniük kell szülővárosukból, és végül a horvát tengerpart egyik régi pártüdülőjében, más menekültek társaságában töltik a nyarat. Az egykori pártelit kényelmét szolgáló épületek már levedlették korábbi pompájukat, de Emir számára örökre ez lesz serdülőkora színhelye: itt talál rá az első szerelem, és itt érik első szexuális élményei. És ezen a nyáron veszíti testvérét szem elől, állítják először kivégzőosztag elé, és nyer bepillantást a felnőttek világába. Alen Meąković felkavaró alapossággal mutatja be a kilencvenes évek háborújának nyers valóságát, melybe a tébolyult nacionalizmus taszította a Balkán népeit. De mindeközben mélyen önéletrajzi ihletésű hőse, Emir, sosem veszíti szem elől, hogy a legfontosabb az életben mégis maga az élet: a fiatalság, a zene és a szerelem. ALEN MEŠKOVIĆ 1977-ben Boszniában, az egykori Jugoszlávia területén született, 1994 óta Dániában él. Az először 2011-ben megjelent Ukulele jam című regényét máig kilenc nyelvre fordították le, és Enmandstelt (Egyszemélyes sátor) címmel írott folytatása 2016-ban jelent meg a dán Gyldendal kiadónál.