A díjazott szerzők és kötetek a következők (zárójelben a díjazás évével, amely az előző év könyvtermésére vonatkozik): Páskándi Géza (1971, Az eb olykor emeli lábát), Lászlóffy Aladár (1972,A hetvenes évek), Szilágyi Domokos (1973, Sajtóértekezlet), Sütő András (1974, Istenek és falovacskák), Bodor Ádám (1975, Plusz-mínusz egy nap), Szilágyi István (1976, Kő hull apadó kútba), Lászlóffy Aladár (1977, A hétfejű üzenet), Panek Zoltán (1978, A földig már lépésben), Bálint Tibor és Pusztai János (1979, holtversenyben a Zarándoklás a panaszfalhoz, illetve A sereg), Székely János (1980, A nyugati hadtest), Köntös-Szabó Zoltán (1981, Kár volt sírni Jeruzsálemben), Kenéz Ferenc (1982, XYZ), Király László (1983, Amikor pipacsok voltatok).
A kötet a legsikerültebb értelmezések, illetve a témában utólag született tanulmányok gyűjteménye. A díjazott tizennégy kötet újraolvasása részben a figyelemfelkeltés és a rekanonizáció nem titkolt szándékával történt meg, de kritikai mozzanatot is tartalmaz: esetenként azokra a perspektívaváltásokra is felhívják a figyelmet az egyes írások, amelyek miatt a hetvenes-nyolcvanas évek kritikai nyilvánosságának eltérő szempontjai is világossá válnak.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása