Az 1956-os forradalom (majd az utána kialakult szabadságharc) morális szempontból igazolható politikai cselekvésként és lineáris történelmi eseményként áll előttünk. A politikafilozófia eszközeivel alátámasztható az is, hogy a forradalom célja a társadalmi-politikai rend megváltoztatása, illetve a klasszikus polgári és emberi szabadságjogok egy részének kiharcolása, végül egy kezdetleges demokratikus rend kialakítása és az elnyomás megszüntetése volt. Hamis ellenben az a marxista történelemszemléletű állítás, miszerint csupán osztályalapú népfelkelés zajlott volna le; az ellenforradalom kifejezés pedig csak a kádárizmus ideológiai diktatúrájúnak hamis terméke.
Objektíven leírható az, hogy a társadalom minden egyes rétegében megjelent a gyors és lineáris változás igénye. Gyakorlatilag a diákok, a papok, a kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését, és az átmenetet egy másik politikai állapotba.
Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy a forradalom fogalmának filozófiai mélységű megértése után, az 1956-os magyar forradalomra fókuszálva feltárjon egy ez idáig kevésbé ismert történelmi eseménysorozatot, amely az ELTE akkori bölcsészkarán tanuló egyes hallgatók szellemi törekvéseiből született meg, és példaértékű szabadságvágy hajtotta előre.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása