450 éve nyílt meg az első nyomda Nagyváradon. Ez alkalomból jelent meg a ritka kincseket is bemutató nyomdatörténeti díszalbum, mely tovább gazdagíthatja Nagyvárad változatos történelméről, életéről és kultúrájáról való ismereteinket.
Nagyvárad felbecsülhetetlenül gazdag történelmében ugyanis egyedülálló módon váltakoztak a virágzás és a hanyatlás időszakai. A várost tatár, török, kuruc és labanc egyaránt dúlta, várát belharcok több ízben pusztították, ezeknek során a település is majdnem egészében elpusztult, fényes emlékét, dicső múltját kövei nem, vagy csak alig őrizték meg. Ezért lehetséges, - ahogy Cs. Szabó László is megjegyezte -, hogy az Árpád-kori sírhely jövevénynek látszik a pár százéves, de ódonabbnak tűnő partiumi és erdélyi testvérvárosaihoz képest.
Nagyváradon 1565 végére datálható az első nyomda, amiről hiteles forrásunk maradt. Az azóta eltelt 450 esztendőnek helyi nyomdászatáról átfogó, illusztrált könyv mindmáig nem készült, a legutóbbi, Naményi Lajos által írt monografikus igényű összegzés is immáron 115 éves.
E hiány pótlásának igénye hívta életre e díszalbumot, mely öt igen értékes tanulmányban közel öt évszázadot igyekszik átfogóan bemutatni. Az írások egészen a második világháborúig vizsgálják a nagyváradi nyomdászat történetét, helyzetét, jeleseinek feltáratlan életművét. A kötet szerzői Bánfi Szilvia, Boka László és V. Ecsedy Judit az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai, továbbá Emődi András nagyváradi levéltáros, könyvtörténész és Naményi Lajos 19. századi történész. Tanulmányaikat kiváló képanyag kíséri, melyek közül több nyomtatvány és kortörténeti dokumentum most első alkalommal kerül publikálásra, bemutatásra Boka László és Emődi András szerkesztésében.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása