Fájdalom, különösen a múlttal kapcsolatos fájdalom miatt szomorkodni dőreség és puhány lélekre vall; míg az elmúlás miatt fájdalmat érezni tisztességes és becsületre méltó dolog. Ezért ez utóbbi illik hozzánk mint személyekhez, tehát annyiban, amennyiben szellemi lények vagyunk. Az Immanuel Kant munkásságával foglalkozó kötetünk címét a fentiekben idézett, Hátrahagyott metafizikai észrevételek címen közreadott munkából vettük, feltételezve azt, hogy ez a jellegzetes kanti kikötés híven reprezentálja a königsbergi filozófus gondolkodói beállítottságát.
Jelen tanulmánykötet alapját egy 2014 áprilisában tartott debreceni filozófiai konferencia rakta le; részben az ott elhangzott előadások bővített, átdolgozott változatát, részben kifejezetten a kötetbe készült munkákat ismerhet meg itt az olvasó. A rendkívül változatos tematikájú kötetet (olvashatunk ismeretelméleti, etikai, esztétikai, filozófia-, tudomány- és recepciótörténeti szövegeket) elsősorban az tartja össze, hogy minden egyes írás más és más módon, de reflektál arra a kérdésre, hogy mi az, amivel Immanuel Kant még ma is hat a gondolkodásunkra, mi az, aminek köszönhetően ma is aktuális és izgalmas gondolkodónak számít.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása