Akár egy múltbéli beszélgetésről ír, akár a naplementét festi le szavaival, akár nyilvános előadást tart, Krishnamurti mindig megtalálja a módját annak, hogy észrevételeit ne csak éppen jelenlévő hallgatóságához, de minden olyan emberhez is intézze, aki hajlandó meghallgatni őt. Szavai mindig részrehajlás és elfogultság nélküliek, egyetemes érvényűek, és különös, megindító módon tárják fel emberi problémáink gyökereit. Az e kötetben található anyag eredetileg egy indiai iskolában hangzott el a diákoknak, a tanároknak és a szülőknek tartott előadások formájában, ám átható éleslátásának és tündöklő egyszerűségének köszönhetően mély jelentőséggel bír minden figyelmes ember számára, függetlenül az olvasók életkorától, lakóhelyétől és életpályájától. Krishnamurti karakterisztikus objektivitással és éleslátással fejti ki azon dolgok megnyilvánulási formáját, melyet előszeretettel sorolunk kultúránk, oktatási rendszerünk, vallásunk, politikánk és tradícióink körébe; rávilágít a becsvágyhoz, a kapzsisághoz, az irigységhez, a biztonság iránti vágyunkhoz és a bujasághoz hasonló alapvető motivációinkra is, és egytől egyig rámutat e tényezőknek a társadalom hanyatlásában és a kultúra elértéktelenedésében játszott szerepére is. Részlet a szerkesztő előszavából
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása