Kriston Vízi József eddigi életműve elvezet a társadalom- és kultúrakutatás majdnem minden klasszikus és modern területére. A szerző az 1980-as években száz évre visszamenőleg tekintette át mikor, miért és hogyan lehetett madarat ijeszteni, amikor Magyarországon elkezdődött a konyhai falvédők vizsgálata, Kriston Vízi József arra keresett választ, hogy a kreativitás alacsony fokán álló kézimunka hogyan nyújtotta az önkifejezés, az önmegvalósítás illúzióját. Mikor kételyek merültek fel a falvédők esztétikai értékét illetően, múzeumi szakemberként meggyőződéssel hirdette és propagálta, hogy "a nyári konyhák, az országutak vagy a kertek és keresztutak népművészete" méltó arra, hogy a múzeumban is kiállítható legyen.
A magyar Kiss Áron és a holland Johan Huizinga méltó utódaként a különböző korok, az évszakok és a napok specifikus játékszokásait rendszerezte, és a magyar nyelvtörő mondókákat, funkcióikat tekintette át. Azon kevesek egyike, aki a nyelvi agresszió (átok, szitok, káromlás) történeti adattárát gazdagította. Az iskolai filmoktatás történetének felvázolása mellett az iskolai ballagás, a Bálint napi jelenség kutatása, a maroktelefon felfedezésekor keletkezett sms-folklór alakulásának jelzése is az ő nevéhez fűződik.
Megfigyelései és megállapításai ma is frissek, élvezetesek - írja a neves erdélyi néprajztudós, Keszeg Vilmos a kötet ajánlójában.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása