Marek Vadas Kamerun misztikus világába invitálja az olvasót. Vad zápor zúdul a történet középpontjában álló Nívó bárra, olyan vad, amilyen csak Afrikában létezhet. A bár közönsége bent reked egész estére, és hogy szórakoztassák magukat - és egymást, végső soron pedig az olvasót -, történeteket mesélnek. Mesélnek életről, halálról, szeretetről, szerelemről, varázslatokról és pálmaborról, a történetet áthatja az afrikai mágia és a kelet-európai kilátástalanság. Marek Vadas olyan finoman dolgozza össze két, egymástól távol álló világ jellemző vonásait, hogy az olvasó nem is lehet egészen biztos abban, hogy valójában melyikről ír, végső soron pedig megértjük, hogy talán nem is annyira fontos, az ember mindenhol csak ember.
Marek Vadas (1971) szlovák író, szerkesztő, utazó, Afrika kiváló ismerője. Számtalan kameruni látogatása során ismerte meg azt a misztikus világot, melyről jelen kötet történetei is szólnak.
Részlet a könyvből:
"A hal egyébként varázslatos lény. Meg tudja delejezni az embert. Én magam is képes vagyok órákig bámulni a vizet, hátha meglátom egy elsuhanó sügér vagy angolna árnyát. De ez semmi Kristiánhoz képest! Egy reggel kiment a Vuri partjára, hogy öngyilkos legyen. Gyönyörű volt az idő, a lehető legkellemesebb hőmérséklet, friss levegő egy rég várt eső után, ilyenkor elég a boldogsághoz az is, ha csak sétál az ember és lélegzik.
Kristián letette a táskáját, amelyben a kötél volt, meg az utolsó söre. A folyóban rajokban kergetőztek a halak. Ennyi pontyot és bodorkát még sosem látott, csillámlottak a vízben, alábuktak a mélybe, aztán újra kiugráltak, mintha őt köszöntenék. Órákig figyelte őket, és közben kiment a fejéből, hogy miért is jött."
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása