Jó humorú barátom szerint a könyv címe olyannyira kifejezi történetem lényegét, hogy a többi már csak afféle ráadás. Tartok attól, hogy ez más kelet-európai históriákkal is így van. Nem utolsósorban azért, mert a történetek írói és szereplői igen fejlett panaszkultúrával rendelkeznek. No, ez az, amit mindenképpen el akartam kerülni: a folytonos panaszkodás. Több méltóság, irónia és önirónia sokat segít a nemritkán tragikus események elviselésében.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása