Vöröskéry Dóra világában őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek. Az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok. Persze jut hely a modern kor gyarló kisembereinek és a feledésbe merülő isteneknek is.
És mindenki teszi a dolgát.
A Röpképtelen madarak novellagyűjtemény, amely ezer nevető varjúként ront az olvasóra. Meséket beszél el egymás mellett élő emberekről, hihetetlen kalandokról, érthetetlen tettekről.
VÖRÖSKÉRY DÓRA
Békéscsabán született 1995-ben. Szegeden tanul szociális munka szakon, a Röpképtelen madarak az első kötete. Szereti a csokoládét, a szörnyfilmeket és a békákat.
"- Kocsmát mézeskalácsból építeni azért praktikus - kopogtatta meg a nagydarab csapos a sütifalat -, mert ha valaki meleg tejet rendel, van mit tunkolni.
- Gyakran kérnek tejet? - lepődött meg a fiú.
- Nem - gondolkodott el az öreg. - Nem volt még rá példa.
A frissen felvett pultos bőszen bólogatott, jegyzetelt.
- Arra figyelj még, hogy hatkor nagy tömeg lesz, mert lejár a műszak. Mindig ide jönnek a munkások.
- Miféle munkások?
- Légvárakat építenek. Megpróbálják eladni őket, de nincs rajtuk ajtó, ablak. Mert légvárak, ugye."
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása