A szerző, egy testi-lelki, történelmi és jelenbéli hullámvasútra ülteti fel olvasóit, szinte torkon ragadva, néha megsimogatva, máskor falhoz szorítva az Embert, aki - meggyőződése szerint - sokkal többre hivatott, mint, amit eddig önmagával és világával tett. "Félsz? Remegsz? Megriadsz? Boldog vagy? Szeretsz? Megragadnád azt, amit "elfújt már a szél?" Ne habozz, élj át mindent, egyél annyi "mézes fánkot", amennyi beléd fér, szabadítsd fel magadat a gonoszság, féltékenység, utálat béklyóiból. Ha másképp nem megy, akkor vívd meg "értékháborúdat", tekints a "nagyokra", pl. Arisztotelészre, Szent Pálra, vagy éppen Nietzschére, és röhögd ki a vízfejű bürokratákat. Szerzője legjobban az ifjúságot, és tanítványait szereti. Ők a jövő, őértük érdemes élni és alkotni, hogy sohase "hamvadhasson el bennük" a tettvágy, és képesek legyenek egy eddiginél szebb jövő felépítésére. Ehhez azonban bölcsebb felnőttekre is szükség lenne.
Az Ómega pont pedig nem a véget jelenti, hanem az Omega dalszövegeiből komponált "végszót", melyben az emberi
lét értelmének, érzelmei megélésének összessége csendül fel, abban az örök reményben, hogy "szállj csak szállj tovább!"
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása