A kötet Takács Miklós habilitációs dolgozatának átdolgozott és bővített változata. Témája a Kárpát-medence déli harmadának középkori településrégészete, településtörténete. Az elemzés módja fordítottja a megszokottnak. A szerző a vizsgált terület középkori leleteit és épületmaradványait használja elsődleges forrásanyagként. Az ilyen eljárás oka az, hogy a vizsgált időszakból igen kevés, de sajnos így is többféle módon értelmezhető írott feljegyzés maradt fenn. A népvándorlás korára általában jellemző forrásszegénységet az elemzett táj esetében kiegészítette az oszmán-török hódoltság idejében bekövetkezett rombolás, amely nemcsak a településhálózatot alakította át nagy mértékben, hanem a java középkori írott feljegyzések jelentős részét is megsemmisítette. A régészeti leleteket ennél fogva az adott földrajzi tájon nem az írott feljegyzések illusztrálására, hanem éppen fordítva, adataik értelmezésére lehet és kell felhasználni. A tárgyi hagyaték, illetve az épületmaradványok vizsgálatára pedig településrégészeti nézőpontból került sor. A szerző nem elsősorban e hagyaték egy-egy elemének a kivitelezésére, formázásuk, kialakításuk sajátságaira figyelt, hanem arra, mint mond el lelőhelyük makro-, illetve mikrotopográfiai elhelyezkedése az adott közösség települési sajátságairól. A végcél pedig az, hogy a kiadvány ráirányítsa az olvasóközönség figyelmét a Kárpát-medence déli része, azaz az Alvidék/Délvidék/Vajdaság gazdag régészeti hagyatékára, amely a szerző megítélése szerint nem szerepel kellő súllyal a tudományos eszmecserében.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása