Mióta csak emlékszem, az emberekkel kapcsolatban színeket láttam. Nem emlékszem olyan időre, amikor az emberek, akikkel találkoztam, ne jeleztek volna a fejükből és vállukból lágyan kiáramló kék, zöld és piros színekkel a retinámon. Hosszú idő telt el, mikorra felismertem, hogy más emberek nem látják ezeket a színeket; hosszú idő telt el, míg meghallottam az "aura" szót, s megtanultam, hogyan használjam azt a képességet, mely számomra hétköznapi volt.
Sosem gondolkodtam máshogy az emberekről, csupán aurájukkal összefüggésben; figyeltem, hogy az idő múlásával hogyan változnak a barátaimnál és szeretteimnél - betegség, levertség, szeretet, elégedettség - ezek mind tükröződnek az aurában, s az aura számomra a lélek szélkakasa. Megmutatja, hogy a sors szelei milyen irányban fújnak.
Sok ember képes látni az aurát; sokuknak van az enyémhez hasonló élménye - s évekig nem tudnak róla, hogy ez valami egyedi dolog.
Nyilvánvalóan, az aura a lélek rezgéseit tükrözi.
Egy személy aurája sok mindent elárul az illetőről, s amikor megértettem, hogy kevés ember látja, s ez a dolog spirituális jelentőségű, hogy felfedezzem jelentőségüket, tanulmányozni kezdtem a színeket.
Okkult tudományokkal foglakozó könyvekben alkalmanként színmeghatározásokra bukkantam, s ezek a meghatározások általában összhangban állnak azzal, amit tapasztalataim révén beigazolódni láttam.
Az aurák olvasása, azonban, egy olyan képesség, melyet hosszú idő eltelte után, folyamatos megfigyelésekkel és vég nélküli próbálgatásokkal nyerhetünk el.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása