Fanni ma a halmazokról tanult. Azt mondta, nem fogom érteni, aztán mégis lerajzolta. Két karika, ami középen összeér. Nagyon nevettem, hogyne érteném. Hogy amikor anyával és apával sétálunk, azért én vagyok középen, mert én vagyok, akiben anya és apa összeér. Van egy gyerek. Vannak kérdései, és őszinte - néha túlzottan őszinte - pillanatai. Van egy gyerek. Nézi a világot. Keresi benne a helyét. A Mire felnövünk versek füzére, amelyek főszereplője egy kisiskolás fiú, akinek boldog, kiegyensúlyozott családjában egy betegség hirtelen mindent megváltoztat, a fiú pedig szívfájdító kérdések és bizonytalanságok sorával kénytelen szembesülni.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása