Vasas Erzsébet nyugdíjas tanítónő majd százévesen meghal. A temetésig terjedő négy nap rákényszeríti a nagyvilágban szétszóródott utódait a közös múlt átlapozására, keresve a jelen és a jövő kihívásaira adható válaszokat is. Szétesik a család? Vagy már rég darabjaira hullott, csak ők nem akarták észrevenni? Mi az oka a romlásnak? A beteges esetektől eltekintve mindenki a jóra törekszik, jó ember szeretne lenni. Ugyanakkor igazságérzetünk, szocializációnk arra ösztökél, hogy gyakran könyörtelenek legyünk, empátiahiánytól szenvedjünk szenvedést okozva, a szeretetlenség súlya alatt magunk is képtelenné váljunk a szeretetre. Hogy ez kortünet, vagy mióta ember él így volt, vita tárgya. Hőseink ennek megfelelően korunk hősei, vagy a mindenkori ember. Hogy alakjuk kis vagy nagy betűvel rajzolódik-e ki emlékezetünk képernyőjén, az saját élettapasztalatainkon is múlik.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása