A tér poétikájának, a terekről szóló szakirodalomnak, valamint az utazási irodalomnak beláthatatlan a bibliográfiája. Jelen kötet nem kíván hozzájuk szorosan kapcsolódni, nem a tér szerepéről értekezik irodalmi és mozgóképi alkotások kapcsán, és nem is bocsátkozik fejtegetésekbe az utazás narratív, pszichológiai vagy lételméleti vonatkozásait illetően. Mégis arról próbál néhány gondolatot megosztani, hogy a rendkívül különböző, fiktív és valós terek miként teremtik meg a lehetőségét nem csupán az ember önértelmezésének, hanem annak is, hogy körbetekintve lássuk mindazt a másságot, ami körbevesz bennünket, legyenek mégoly távolinak és idegennek tetszők. A más terekről elgondoltaknak e helyütt mindig az olvasással kell összekapcsolódniuk, akár tényleges olvasmányélményről van szó, akár filmről, esetleg eltérő műfajok és médiumok sokaságáról. A fiktív terek tehát nem kizárólag elképzelt irodalmi világokat jelentenek, hanem a műfajok reflexióját, egyfajta metakritikai létezéspontot, amely a szövegvilágok közti átjárhatóság kihívásaira irányítják a figyelmet.
L. Varga Péter tanulmányokat, esszéket, kritikákat és útinaplókat tartalmazó kötetében a magas- és a népszerű kultúra egymás mellé helyezése révén a más-más valós és textuális terek oly módon tartják meg (nem feltétlenül esztétikai értelemben vett) különbségüket, hogy közben óhatatlanul is egymásba nyílnak, provokálják egymást, érintkezése lépnek.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása