Máramaros zord természeti adottságú, elzárt vidék, így sok mindent megőrzött a múltból; a tájegység a népművészetek, hagyományok és szokások kincsesbányája. Területét magas hegyek és szelíd dombvidékek tagolják, patakok és folyók sokasága hálózza be, kevés helyet hagyva a településeknek. A vidék lakosságának az állattartáson túl a hegyek adták a megélhetést, az arany-, ezüst-, réz- és sóbányák ontották kincseiket, a sűrű erdők pedig bőven szolgáltatták a faanyagot. Máramaros népművészetének kiemelkedő területe lett a famegmunkálás, a hétköznapi használati eszközöktől a lakóházakig minden fából készült, csodálatos faragásokkal és díszítésekkel. A környék egyedülálló kincsei a több száz éves fatemplomok, 93 áll műemléki védelem alatt, nyolc pedig a világörökség részét képezi.
Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila fotós házaspár értő szemmel és nyitott lélekkel járta be Máramaros csodálatos vidékeit, hogy képeikkel elénk varázsolják a környék épített örökségét, a tájat és az emberek mindennapi életét. Az albumot lapozgatva olyan vadregényesen zord vidéken kalandozhatunk, amely lenyűgöző módon máig megőrizte a múlt lenyomatait.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása