A tökéletes mű és a töredék ellentmondása a 19. századi művészetfilozófia egyik központi témája, amely a romantika mint új filozófiai és esztétikai paradigma klasszikus hagyománnyal való viszonyára és az azzal való szakításra mutat rá. Az antik eszményeket követő klasszikus ideál a műalkotás tökéletességének elvét hirdeti, miközben a romantika saját művészetfelfogását a műalkotás „tökéletlenségének”, befejezetlenségének állításával fogalmazza meg: szemben a tökéletes mű önmagában való teljességének eszményével a romantika azt vallja, hogy a műalkotás szükségképpen beteljesületlen, azaz töredékes. A korai német romantika, a Jénai kör világosan megfogalmazza a klasszikus és romantikus esztétikák eme dichotómiáját és ez az elmélet a 19. század második felében a romantika látszólagos hanyatlásával sem tűnik el, ellenkezőleg, a posztromantikus korban is jelen van, a realista és naturalista esztétikák térhódításának idején, és figyelemre méltó intenzitással mutatkozik meg, többek között a mallarméi poétikában. Maár Judit monográfiája Mallarmé költészetét és költészetelméletét e szerint a paradigmaváltás szerint értelmezi, s ez a megközelítési mód egyben azt is lehetővé teszi, hogy a szerző a mallarméi költői univerzum kibontakozását annak a dialógusnak a mentén mutassa meg, amelyet az saját századával, a múltbeli hagyománnyal tartott fenn, mielőtt maga is hagyománnyá vált volna az utókor számára. A könyv, mely a Sorbonne Nouvelle-Paris3 egyetemen 2007-ben megvédett habilitációs értekezés, az első Magyarországon megjelenő monográfia a francia szimbolizmus legkiemelkedőbb alakjáról. Az egyetemi francia irodalomtörténeti oktatásban, illetve doktori képzésben különösen jól felhasználható.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása