Szabó Dezsőt nem csak úgy látom, mint az Életeim javítgatóját, hanem mint a halálára készülőt is. 1944 decemberében akkori jelenéből jegyezte föl: "Itt közben egy orosz gránát szele betörte az egyik ablakomat. A nedves, hideg, ólmos decemberi levegő nem éppen ösztönzőleg hat írásomra. De még mindig nem engem ért a gránát, még mindig írhatok, s az apokaliptikus mától elmenekülhetek gondolatban, el hősen és tisztán megélt életem egy igazolásába." Mégsem volt menekvése. 1945. január 13-án elhunyt. Halálát alighanem kikezeletlen tüdőgyulladása okozta.
Egy ideig sokan emlékeztek rá pártok és hívei, majd meghamisították, lenullázták, pedig hatalmas hibáival és érdemeivel a múlt század fontos írója volt, akinek mindenképp helye van az irodalomtörténetben, bármennyire utálta is ezt. Közelítése során megkíséreltem ilyen szemmel is értékelni szerteágazó, ellentmondásos életművét.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása