Csom Árpád: Ketten viselünk egy sorsot III. kötetében az olvasó újra találkozik az autista ikrekkel és az őket gondosan nevelő szüleik mindennapi problémáival. A kötet most is szinte nyers őszinteséggel tárja elénk ebben a regényben is, mennyire más az autizmussal élők világa és milyen összetűzésekbe keveredhetnek a körülöttük élőkkel, akik nem mindig értik meg őket.
Ma már többet tudunk az ő egyéni világukról, de a társadalom tagjainak nagy része még mindig felkészületlen egy-egy olyan helyzetre, amikor közéjük érkezik egy autista gyermek.
Ebben a kötetben az ikrek elhagyják az általános iskolát, Antal gimnáziumban tanul tovább, Linda pedig nővér szeretne lenni.
A két kiskamasz keresi az útját saját kortársai között és a felnőttek világában egyaránt. Az iskolai problémák mellett fontos szerepet játszik a párválasztás is mindennapjaik során, amely újabb nehézségeket gördít eléjük.
A könyv egy egyszerű, szerethető, hagyományos értékrendeket tisztelő, gondoskodással teli család történetének újabb epizódját tárja az olvasók elé, ahol nincsenek különleges események, lélegzetelállító, váratlan fordulatok. A kötet az őszinteségének köszönhetően egyedi és elgondolkodtató. Biztos vagyok benne, hogy ebben a kissé kifordult és zaklatott társadalomban szükség lenne mások számára is erre a békebelinek mondható, egyszerű nyugalomra, amelynek középpontjában nem a karrier, a törtetés áll, hanem az egymásra figyelés, törődés, segítségnyújtás, miközben a szereplők saját, belső démonaikkal is megküzdenek. Hogy sikeresen teszik-e, vagy sem, kiderül a kötetből...
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása