Gróh Gáspár új kötetébe tanulmánnyá terebélyesedett írásai kerültek. Bevezetőjében a kritikáról írva a szellemi élet megosztottságát megkerülhetetlen tényként, a szabadon gondolkodás akadályaként bemutatva a méltányosság szempontjának hiányára hívja fel a figyelmet.
Legnagyobb lélegzetű, több mint 100 oldalas tanulmánya Nádas Péter 2017-ben megjelent regény-önéletírásának egy vonulatát taglalja. Elismerés és kemény kritika ez együtt, nemcsak letehetetlen, hanem megkerülhetetlen is.
Más természetűek azok az írásai, amelyekben kiemelkedő író kortársunk, a kolozsvári Szilágyi István újabban megjelent köteteit elemzi. Ezek jelentik számára a kötete címében jelzett "ragyogást".
Záró tanulmánya csak azért nem vitairat, mert elfogultságra épülő hamis állításokkal aligha lehet vitatkozni. Ezért állítja, hogy Beke Albert Illyés Gyuláról írt könyve a szakszerűség álarca mögé bújtatva nem annyira szakmai teljesítmény, mint inkább az irodalomtörténetbe átkerült új "műfaj", a monográfiává duzzasztott féknyúz megteremtése.
A József Attila-díjas Gróh Gáspár kötete elvontságában is élvezetes, irodalmi értelemben is vonzó olvasmány. Mint minden igazán jelentős alkotás, túlmutat önmagán: időtlen és aktuális: úgy szól jelenbe érő múltunk megkerülhetetlen, de túl gyakran elfelejtett tényeiről, összefüggéseiről, folyamatairól, hogy azok nekünk is személyes ügyünkké válnak.
A Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása