A költő-irodalomtörténész Nagy Gábor új verseskötetében a gyermeki tapasztalás és a teremtő fantázia felhőtlen gyakorlóterepén találjuk magunkat a 20. század utolsó egyedében, szülővárosán túl is a Vasi-Hegyháton, ahol tanúi lehetünk, miként szelídíti magához, s veszi birtokába nagy- és dédszülei nyelvét, észjárását, kultúráját, mint egy végnapjait élő közösség és életforma utolsó, ám annál időtállóbb üzeneteit. Az exponált látnivalók és az előhívott felvételek közötti nyújtottabb záridő sajátos fénytörésben láttatja az eseményeket, nem különben a gyerekembert, akinek ekkor még minden sejtje megannyi érzékszerv is egyben.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása