Ennek a kötetnek a tanulmányai és szövegei nem egyetlen elképzelt olvasó számára íródtak. Fókuszukban Johannes Brahms és a 19. századi magyar - s különösen a fővárosi - zenei élet és annak prominens alakjai állnak. A Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Egressy Béni fémjelezte időszak (intézmény)történeti, politikai, közéleti és kritikai viszonyait, a koncertszervezés protokolláris és praktikus megfontolásait ugyanúgy megismerteti az érdeklődővel, miként a Brahms személyes jelenlétében szervezett hangversenyek sajtóvisszhangját, vagy bemutatja a német mester magyarországi inspirációjának forrásait, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zenei emlékképeinek lenyomatát őrző magyar kottatárát. Az Appendix, a Gesellschaft der Musikfreunde bécsi Brahms-hagyatékában megtalálható hungarica zeneműnyomtatványok kritikai forrásvizsgálattal összeállított lajstroma a kutatók számára is alapvető fontosságú lehet, míg a Bartalus István és Mátray-Róthkrepf Gábor portréját megrajzoló fejezetek, vagy a Szózat identitásteremtő hatását a Zenészeti Lapok beszámolóin keresztül végigtallózó esszék a korabeli magyar szellemi élet válaszútjain nyújtanak az olvasó számára izgalmas kalandozást.
Mi hát akkor az, ami összeköti e kötet szertefutó és más-más hangot megütő írásait? A magyar zenekultúra iránt érzett szenvedély és szeretet.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása