,,mindig mintegy képzeletbeli körívet, megszerkesztve húztam magam köré a verset. Az idő elteltével egyre nagyobb ívet, nagyobb tartományt. Hiszen, miközben él, alkot, az ember saját maga magát méri, a líra körzőjével. A belső líra tájait."
Jelen, hatodik verseskötet az eltelt három év verseiből válogat (2019-2022). Egyfajta szerelmi szinopszis, amelynek papírra vetett vezérmotívuma a magyarázat és magyarázkodás nélküli érték és szépség, harmónia neoklasszikus poétikai megmutattatása. Ahogyan a korábbi versek is, hídverés a klasszikus formavilág és a kortárs ihletettség között, annak sajátosan egyéni egységét képviselik. Abszolút versnyelv, amely nem kortárs tükör, hanem inkább az évszázados magyar és egyetemes költészeti tradícióval elegyedik mai poétikai párbeszédbe.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása