Könyvem emlékezés és vallomás, tanúság és adósságtörlesztés, élni segítő szellemi találkozás az "Emelj fel emlék! / Lélek vagyok. Élni szeretnék!" Radnóti-fohász értelmében. Amikor jeles bencés tanárainkra és a még velünk élő diáktársainkra emlékezünk, élőknek és holtaknak megvalljuk: vannak utódaik, a jelenben is munkálkodó társaik, akik hivatásukat szeretik, az elődeink által vallott értékeket ismerik és tisztelik. Az oktatás létfontosságú nemzeti ügy: a legjobb befektetés. A magyar iskola- és oktatásügy 996-ban, Szent Márton hegyén, az ősi bencés kolostor alapításával kezdődött. A jezsuitáktól örökölt győri bencés épületegyüttesben, a gimnázium és a rendház között, a két templomtorony az égre mutat. A bencés oktató-nevelő szellemiséghez bennem Németh László pedagógus hite társult: az ember többre tanítható és jobbá nevelhető. Égbe költözött tanáraink kiművelt emberfők voltak. Holtig tanultak, talentumaikkal jól sáfárkodtak. Az Ora et labora életvezérlő elvet, a tisztesség parancsát követték. ("Sis honestus!") Teljesítették, amit bennük a tehetség kegyelme már diákkorukban elkezdett. Mindent megtettek azért, hogy tanítványaikat hittel, műveltséggel, tudással, lelki erővel és reménnyel felvértezzék, hogy belőlük embert faragjanak. Áldott legyen emlékük! (Cs. Varga István)
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása