Tomeo tizenötödik regénye egyszerűen és tisztán tárja elénk azt a szellemi és lelki folyamatot, melynek során egy nő odáig jut, hogy - anyagi érdek, vagy nyomós indíték nélkül - képes elkövetni egy hátborzongató gyilkosságot. A mű látszólag realista alkotás - főszereplője egyes szám első személyben, "naturalista" stílusban meséli el az Orient mozi jegyszedőjével való egyhetes kapcsolatát, valójában azonban abszurd-szürrealista hangulatú, különös elbeszélés, amely azzal végződik, amivel egy vérbeli realista regény elkezdődne: gyilkossággal.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása