Aki elveszíti otthonát, hontalannak érzi magát. Beszűkül körülötte a világ, meghalnak a színek, nem találja Istenét, s rádöbben: élni annyi, mint naponta százszor meghalni. S mindegy, hogy két vagy négy lábon jár, egyetlen társa a kilátástalanság. És mégis.
Bár álmatlanul bámulja az éjfél sötétjét, vagy belevonyít a csillagporos éjszakába, reggelre lerázza gúnyájáról magányát, mert az életösztön ott dübörög mélyen a lelkében, egészen az utolsó pillanatig.....
A címlapon látható foxi boldog, kiegyensúlyozott kutya. Nem úgy, mint e regény keverék hőse, aki sok derűs, néha kacagtató, és sok megkapó, elgondolkodtató kalandját, élni akarását, tapasztalatait meséli el az olvasóknak.
"Ez a történet nem kódolt üzenet az utókornak,
s nem is tanmese. Életből merítve. Egy kicsit talán benne vagyunk mindannyian. Jó lenne hinni, hogy aki olvassa, szusszanásnyi időre ki tud szakadni a hétköznapok szorításából." A szerző
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása