Kardos M. Zsöte versei segítenek a befogadónak, hogy végig tudja járni azt az utat, amelyet bejárt a költő is: a vágyakozástól a rövidke beteljesült szerelmen és a kedves elvesztésén túl a pótolhatatlan hiánynak a világ felismert szükségszerű folyamatain, összefüggésein és törvényszerűségen alapuló érdemi elfogadásáig. Ezen a rögös úton juthatunk el odáig, hogy bár tudomásul vesszük beszűkülő távlatunkat, fogyatkozó életerőnket és mulandóságunkat, nem szabad föladni eszményeinket, nem kárhoztathatjuk tehetetlenségre magunkat, tennünk kell a dolgunk mindaddig, míg módunk adódik rá! (Duló Károly)
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása