"Annak ellenére", hogy Lukács Sándor legjobb színészeink egyike immár évtizedek óta, költőként sincs a sorban leghátul! Igazi költő a Kálnoky László-tanítvány: szóalkotásaiban, kifejezésmódjában, a többrétegű gondolatokat művészivé transzformálva olyan egységes világ tárul elénk, melyet bármikor megismerünk. Ezt az egyéni hangot a kezdetektől őrzi Lukács Sándor, és (mint kortársai legjobbjai) az idővel ezek a jegyek egyre markánsabbak, egyre kifejezőbbek és egyre szebbek lesznek.
Nem a színész "verselget", hanem egy költő szól hozzánk! Mély érzéssel, semmi felszínes könnyedség nincs bennük. A legtöbb vers inkább létversnek mondható. Egyénileg nyúl a természethez, szinte mindegyik költemény egy-egy természeti kép is egyben - sohasem a szokványos, mindig újszerű és különleges az említése.
Nem a sikeres és népszerű színművész hangját halljuk, hanem egy mély érzésű, idősödő férfiét, akinek ugyanolyan gondjai vannak, mint bármilyen más (nem híres) férfinak. És mindezt őszintén...
Az NKA támogatásával
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása