A második világháborút követően a Külügyminisztérium személyzete zömében érintetlen maradt. A változások a kommunista hatalomátvétel előkészítésének fényében, 1947 nyarán, Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítását követően kezdődtek, amikor egyes külképviseletek teljes állománya az emigrációt választotta. 1948-ban azután bekövetkezett a régi tisztviselők tömeges eltávolítása. Ezzel párhuzamosan megindult egy új diplomáciai elit felépítése, melynek alapvető kritériuma a kommunista párttagság, a megbízhatóság volt. Ez azonban nem pótolhatta a szakmai és nyelvi képzést. A növekvő követelményeknek megfelelően az 1950-es években mind többen kerültek vezető posztokra a rövid életű Külügyi Főiskola hallgatói és a szovjet ösztöndíjasok, majd ezt követően a moszkvai diplomataképzőben vagy a budapesti egyetem jogi karának levelező tagozatán, de legfőképpen a közgazdasági egyetemen végzettek közül. A kötet az 1945/1948 után átalakult külügyi vezető réteg 397 tagjának életrajzi adatait és a külügyi szolgálat archontológiáját teszi közzé. Az adattárat Baráth Magdolna tanulmánya fogja keretbe áttekintve Magyarország külkapcsolatainak alakulását, a külügyi apparátus utánpótlását, iskolázottságát, a külügy és az állambiztonság kapcsolatát.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása