Meséiket olvasva azt látjuk, hogy bennük két mesevilág ütközik és olvad egybe: az európai rövid, klasszikus tanító mesék ötvöződnek a keleti Ezeregyéjszaka csapongó fantáziájú, végtelennek tetsző tündérmeséivel. Azonban ez utóbbiakban is hiába keressük az anderseni, grimmi cicomákat, folyondárként egymásba kapcsolódó, apró epizódokat, mert a tanítást magába foglaló végkifejléshez csak azokat a meseelemeket, motívumokat érzik szükségeseknek. melyek a célhozjutás dinamikáját, sodrását elősegítik.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása