A nyolcvan teljesen kerek szám (80), életkoromban ehhez a mérföldkőhöz érkezve újból feltámadt bennem a vágy visszatekinteni és leírni mindazt, amire emlékezem ("csak a jóra"). Anyai nagyapám, Szira Béla gimnáziumi tanár és író (5 könyv, sok novella) jóra intő szavai és az általa jósolt időpont bekövetkezése is arra sarkallt, hogy tegyem meg, amíg lehetőségem van. A 75 nem kerek szám, mégis több szakmai lapban jelent meg rólam köszöntő, életpályám rövid méltatásával. A budai József Attila Gimnáziumban velem együtt érettségizett osztálytársaimmal rendszeresen tartott találkozóinkon mindig szívesen mesélek kisebb történeteket életemből, hiszen ők jól ismernek, főleg az a néhány, akikkel a Sopron út 50. általános iskolában is együtt jártam. Koromnak megfelelően jobban foglalkoztat a múlt, mint a bizonytalan jövő, mire megkérdezték, hogy írom-e már az "emlék-irataimat?" Legutóbbi találkozónkon megleptem őket egy tízoldalas irománnyal, melyet örömmel fogadtak és azóta többször megkérdezték, hogy mikor lesz folytatása. A koronavírus járvány hazai elterjedésekor a feleségemmel önként karanténba vonultunk és ez lehetőséget adott egy nagyobb lélegzetvételre és terjedelmesebb írás készítésére. Szándékomat megismerve a Lexica Kiadó is írásra biztatott, így nekifogtam. (Biacs Péter Ákos)
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása