Még római katonák uralják Pannóniát, mikor az Alpok egyik völgyében fekvő tó partján a szkíták hitének művelői saját nyelvükre fordítják, s hat példányban róják le a négy evangélista írásait. A frissen elkészült rovásokat ki kell menekíteni a kiújuló háborús helyzetből, de a feladat végrehajtói kudarcot vallanak, s az értékes műveknek nyoma vész. Egy évtized múlva a feladat végrehajtásában még gyerekként részt vevő regűs nyomára bukkan a rótt anyagnak, de nem találja meg egyetlen példányát sem. Leszármazói folyamatosan keresik a becses rovásokat, amelyek századokkal később itt-ott fel is bukkannak. Egyikük egy példányt épségben megtalál Erdélyben, Somlyó mágonházában, ebből aztán már tanítják is Jézus hitét.
Kisebb töredékeket a Kárpát-medence más részein is találnak. Közben a történet helyszínei is változnak: az Alpokban fekvő Ossiacher See-től Esztergomig, majd Pásztóig ismerhetjük meg a tájat. Később az Alföld, majd a Drávántúl avar-kori állapotában találja magát az olvasó. Aztán Erdélybe sodornak az események, majd Pannonhalma, a Hernád partja, az ősi Buda, végül ismét Erdély következik. A történet valós történelmi eseményekbe ágyazott család- és kalandregény. Megismerhetjük belőle a kora középkori Kárpát-medence történetét, a hun és az avar időszak családi életét, érzelmeit, jellegzetes foglalkozásokat, és bepillantást nyerhetünk ezen időszak értelmiségi létébe. Találkozhatunk a szkíták hitének művelőivel, mágonokkal és tátosokkal, a hit oktatóival. Láthatjuk a földművesek, révészek, katonai vezetők napi életét, de mélyebben megismerhetjük a molnár, a tímár és a halászmesterséget is. A cselekmény 354-ben indul, s 1116-ban záródik, ekkor vész végleg nyoma a rovott evangéliumoknak...
Az Életcserepek két kötetben jelent meg. Az első 354-től 870-ig, a második 870-től 1116-ig követi
az eseményeket.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása