Stevenson kisregénye a Jekyll-Hyde párost napjainkig az emberben lakozó jó és gonosz szimbólumává tette. Az 1880-as években jelent meg, 1920 és 2000 között számos film készült belőle, majd színdarabok és musical is. Nagy hatását nem csak a kissé hátborzongató leírásnak, a tudomány és a transzcendens gondolkodás ütköztetésének, hanem annak is köszönhető, hogy az emberi lélek működését korát megelőző realitással elemzi. A történetben a gonosz kerekedik fölül, de végül nem győzedelmeskedik, maga is elbukik. Hirtling Isván előadása érzékletesen kiemeli a főhős belső vívódása és a külső szemlélők angolos távolságtartása között mindvégig feszülő ellentétet.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása