Mindannyiunk fejében él egy kép a Pokolról. Kit ezért, kit azért, de mindenkit foglalkoztat a túlvilág lehetősége, az örökké tartó üdvösség vagy kárhozat e világon még felfoghatatlan határtalansága. Dante a maga korában úgy ragadta meg a Pokol lényegét, mint egy megfellebbezhetetlen külső hatalom igazságtételét a gonoszok felett. A sokszor és sokféleképpen ábrázolt dantei borzalmak idővel egyre inkább "az ember mint pokol" felfogásához közeledtek, és a kárhozatot mint az önnön rettenetével szembesülő bűnös önmagába záródását, lényének végső testi, lelki és pszichés eltorzulását láttatták.
Sturcz János tanulmánya lebilincselő szellem- és kultúrtörténeti barangolásra invitálja az olvasót, ahol Baksai József, Gaál József és Szurcsik József festményein keresztül újra bejárhatjuk Dante ma is létező, ma is népes poklát. Hogy aztán - mintegy Beatrice nyomába eredve - Lovas Ilona fényt sugárzó alkotásai lepergessék rólunk a sötétség cseppjeit, és újra égre emeljék tekintetünket.
A több mint száz festményt bemutató, impozáns album igazi csemege mind Dante, mind a kortárs képzőművészet, mind a vallásfilozófia elkötelezett rajongóinak!
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása