Csendes Toll alteregóját Jász Attila 2012-es kötetében komponálta meg (Csendes Toll élete), azóta életművének szerves folytatója, megfeleltethető vagy épp távolságot tartó társszerzője lett az indán törzsfőnök. Mostani kalandozásainak látszólag dokumentarista keretei közt is emlékeztet rá hősünk: az utazás csak metafora, és a valóságosan hátunk mögött hagyott kilométerek valóján a belső bolyongások kacskaringóit húzzák ki tussal a mentális térképen. Sajátos öniróniával, őszintén elevenít meg úti élményeket, mozzanatokat, hangulatokat és érzéseket a vidéki indián költő (színházi előadások, gyógykezelések, családi nyaralások, irodalmi konferenciák Földközi-tenger, Új- és Felvidék, Erdély, Krakkó, Kapolcs, Balaton stb.). Az emlékek visszakeresésének útjai azonban egyes, eddig takarásban maradt, olykor megrázó élményeket is előhívnak. Utazásai nyomán Csendes Toll önmagát is feltárja, számolva az útinapló nyilvánosságával.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása