Ferencz Mónika a sikeres bemutatkozás után (Hátam mögött dél, Scolar, Bp., 2017) második kötetében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megrajzolja az új nő alakját, aki éppúgy érzékeny az ökológiai és társadalmi problémákra, mint a párkapcsolati mintázatokra vagy épp az álmok nyelvezetére. A lényeges szavakat keresi, és nem fél lemerülni a psziché mélyére, hogy megtalálja a saját szavait, amik ébredés után is segítségül hívhatók. Az egész kötetet átható felelősségvállalással kapcsolatban azonban a legszimpatikusabb mégis az, hogy elsősorban a költészetre irányul, ezért végig őszinte, hiteles és felszabadító erejű tud maradni. De hogyan fér el ennyi költői kérdés egy ennyire karcsú könyvben? És ennyi nagy erejű költői kép? Arra gyanakszom, a szerző tisztában van vele, hogy a kérdés már egyben a válasz része is, és mindkettő benne rejlik abban, ahogy egy vers megérint. Jó érzékenyedést kívánok minden olvasónak.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása