"én most az a sziget vagyok,
amit elnyelt önmaga túláradása,
és az érzelmek visszahúzódásáig
kétséges a különlétezése."
A költő és az olvasó (még) nem halott, de addig mi legyen, "míg nem jön a filológus"? Önsorsrontás az életöröm tálcáján, míg a háttérben hangol az apokalipszis? Irónia és önirónia kettős Möbius-szalagján egyensúlyozzunk még egy(?) kört(?)?
Peernek van ereje gyengének lenni, s nézni a partról a lehetőségek tengerét - kajánul. Szeme: költői szem; a világ kisszerűségeit eseménnyé avató szem. Kudarca: "aprócska diadal"; diadala: "gyalogkakukk a szakadék fölött."
Vegyétek hát, és olvassátok: íme Peer fanyar, gondolatgazdag és bölcs bohóckodásai! A kortárs líra él, virul, lehull, majd felkel újra.
Bödőcs Tibor
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása