A történet a rendszerváltás előestéjén indul, amikor a belső elhárítás két alkalmazottját a "Banánliget" fedőnevű konspirált lakásba vezénylik, hogy napi huszonnégy órában fotótávcsővel tartsák szemmel a szemközti ház egyik lakását, ahol egy megrögzött plakát- és szamizdatkészítő lakik.
Piricske Tamásról és Téli Pálról, a két ügynökről a rendszerváltozás zűrzavarában persze megfeledkeznek - ők viszont a parancsnak megfelelően továbbvégzik a munkájukat, és évekig nem hagyják el a konspirált lakást.
Az alaphelyzetből igazi Fehér Béla-abszurd bontakozik ki: előbb a megfigyelt célszemély költözik el, majd Várkonyi Kata dokumentum-filmes tudomást szerezve a Banánligetben továbbra is jelentéseket gyártó Piricske-Téli duóról, becserkészi és megszólaltatja az itt felejtett elhárítókat, aztán a szomszédokat; a szerteágazó fedett kapcsolatokat, a többi szem- és fültanút. S bár ide-oda csapongva, ahogyan az emlékezet rakosgatja össze a cserépdarabokat, a regény végi nagyzenekari tuttiban össze is áll Fehér Béla nyelvi zsenialitással megírt siralmasan groteszk története - amelyben a napnál is fényesebben ragyog fel a magyar és kelet-európai '90-es évek abszurd világa.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása