Harminc kitalált szolnoki történet, mégis mindegyiknek van némi valóságalapja. A békás szökőkút például tényleg ott van a Verseghy parkban, ahol egykor akár farkasszemet is nézhetett egymással két rivális fiúcsapat. A Nerfeld-palota is létezett anno, miként Fodor Dániel szállodája és a Hungária kávéház is, amelyekben miért ne bukkanhattak volna fel ezeknek a történeteknek a szereplői. A valamikori lengyel piac, a Komarov-terem, sőt a szandai zug pálinkafőző is igaz, csak éppen szolnoki történeteket szőttem köréjük.
A 2016-ban megjelent blogSzolnoki mesék (1.) alcímű kötet azzal ért véget, hogy mire kijön a nyomdából, már újabb történetek jelennek meg az egyébként tíz évvel ezelőtt indult blogSzolnokon. Ez önmeghatározása szerint egy szubjektív élményportál, amelynek továbbra is a legszubjektívebb rovata a Szolnoki mesék, ahol ez a harminc novella is megjelent az elmúlt négy évben. És mint az előző kötetnél, most is azt éreztem, talán itt az ideje nyomtatott formában is közreadni ezeket a történeteket. Remélve, hogy lesznek, akiknek az újraolvasásuk, másoknak pedig az újdonságuk fog örömet okozni.
Miért utálta Kádár János Szolnokot? Valóban eltűnt-e a városháza? Mi volt Sárkány Rozi öröksége? Miként kötődhetett egy apa és hat fia ugyanahhoz a nőhöz a Pozsonyi úton? Kiderül, ha elolvassa a blogSzolnoki mesék 2. kötetét.
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása