Egy lázadó fiatal nő faképnél hagyta a családját, és meg sem állt egy másik kontinensig, egy másik életig. Eltelt harminc év, nem volt jelen apja betegségénél, halálánál, temetésén, nem ismeri húga gyermekeit. Családja nehezteléséből, dühéből lassan idegenség, hamu alatt parázsló gyűlölet lett. Hogyha harminc év után tékozló gyermekként megpróbál visszatérni anyjához, vajon újra tud-e éledni a szülő-gyermek viszony? Vajon feltámad-e az ősi, zsigeri, ösztönből fakadó szeretetkapcsolat?
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása