A Kossuth-díjas színművész Lukács Sándor élvonalbeli költővé érett. Ez nem valamiféle fordulat, hanem beváltása annak, amit tehetsége ezen a téren - 28 évvel ezelőtt megjelent első kötetével - ígért. Ebben a tizedik kötetében a témaválasztás főleg az elmúlt két esztendő szellemi és lelki benyomásait rögzíti. Az egyre magasabban szárnyaló költői stílust talán a kötetzáró Epilógussal, tehát magával a Szerzővel tudnánk csak tökéletesen érzékeltetni.
Talány maradtál magadnak is,
örökké választ várva. Mint friss
hó viaszában rigóláb ékírása.
Az NKA támogatásával
Legyen az első, aki véleményt ír ehhez a tételhez!
Hozzászólás hozzáadása